MINDEN ITT MARAD!

Semmi nélkül jöttünk,
mindenünk itt marad,
egyenlõek leszünk,
a síri hant alatt.
Gazdagok, szegények,
szülõk és gyermekek,
hódításra vágyó,
nagy erõs nemzetek.
Földünk megsemmisül,
benne az életünk,
melyet – kegyelembõl –
Teremtõnk ad nekünk.
Ezért értelmetlen,
kincseket gyûjteni,
bûnszennyezett földünk,
úgysem lesz édeni.
Aki meg vágyódik,
hírnév és rang után,
nem hagyhatja másra,
élete alkonyán.
Mégis, legtöbb ember,
kuporgat, gyûjtöget,
múló gazdagságot,
mennyei szép helyett.
Pedig életének
egy napon, vége lesz,
itt hagyja örökre,
mit keze gyûjt, szerez.
Küzdünk a föld felett,
pihenünk föld alatt,
lelkünk tovább vonul,
a testünk itt marad.
Mert lelkünk nem véges,
vár rá a végtelen,
vagy örökfény hona,
vagy bús hon, mélybe lenn.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. V. 4.