MORFONDÍROZÁS AZ ÉLETEMBÕL

Mi is az élet?
Mi is az életem?
Talán fény, talán félelem?
Bátorság, kesergés,
érzelem?
Vagy akár szenny, ék,
dísz, dicsvágy, becsvágy,
értelem?
Lehetne cél is,
lehetne céltalan?
Lehet virágzó, vagy elszáradt,
tárgytalan,
úttalan, parttalan,
hontalan?
Az élet áldás,
vagy átok, nehézség?
Életem szerelem, éhség
vagy sötétség?
Ék vagyok, jellemes?
Kellemes, átlátszó?
Ponyvába beillõ,
vagy csupán egy mondat,
vagy akár egy rövid szó?
Miért épp élet?
Miért nem elmúlás?
Miért nem pokol,
alvilág, ördögök, zokogás,
miért nem ridegség,
sötétség és halál?

Mi is az élet,
mi is az életem?
Mibõl van, kitõl van,
kiért van, kérdezem.
Talán a gondolat,
talán a hódolat,
talán kereszted,
vagy trónod sugallja,
de érzem,
hogy vagyok... köszönöm,
hogy vagy... csodálom.
Ahová helyeztél,
ahová ültettél
ott legyek, ott találj,
ha egy pillanatban
majd az életem felett
a nagy óra megáll.