NAGY EGO A KÕSZIKLÁNÁL

Kispál Csilla

Nagy ego a Kõsziklánál

Soraid kemények, mint a kõ.
Páncélod boldogtalanság.
Oly gyorsan száguldasz tolladdal,
hogy szavaid szele szinte vág.

De ereidben megállt az idõ.
Rémálmaidba beleakadt a szád.
Kísérteni visszajáró múltad
magas lovat ad alád.

Legyeknek terítesz asztalt.
Lantoddal zenged a halált.
Szíved rothadást magasztal.
Nem látsz tovább önmagadnál.

Sötétben szedett rímekkel dobálsz.
Önsajnálattól kéjjel szenvedõ
parányi dühöddel eltalálsz.
Csakhogy a Sziklának nem árt a kõ!

Vigyázzál jól magadra,
mert egyszer szikrát vetek
s ha túl közel merészkedsz Hozzám,
felgyújtom kiszáradt szívedet!