NAPKELETI BÖLCSEK

Árvai Emil

Messze keletrõl a bölcs karaván
rója az ösvényt a csillag után;
poros út, izzadság nem számít, mennek
meglesni titkát a történelemnek.

Látszólag csöndes színpad megett
valami készül: angyalsereg
áll sorfalat, majd kórusba kezd...
Ó nagy titok! ki látja ezt?

Néhány kinn alvó hajléktalan
bámul a Napba, bár éjszaka van;
menyasszony szül és Kisgyerek sír;
Augusztusz mindenkit összeír...

Keleti mágusok fáradtan mennek,
egy miatt jöttek, egyet keresnek;
palota, templom nem rejti mégse,
istálló mélyén meglelik végre;

térdre is hullnak boldog-fáradtan:
'Eljöttél végre! hiszen Nálad van
minden bölcsesség titka és kulcsa!...'
- Sokáig imádják így leborulva.
...

Csöndes a színpad, tûnik a menny,
fordul velünk a történelem,
s várjuk, királyként milyen lehet
Õ, aki akkor megszületett...