NEM FOGY EL SOHA
Makra Ildikó
Az idõ elillan tova,
A követ befedi a moha,
Az utat a feledés pora,
Eltûnik minden jelzõ,
Eltûnik minden metafora,
Porrá válik a bölcs,
És porrá válik az ostoba,
Tovaszáll évek hosszú sora.
De megmarad az utolsó vacsora
Kenyere és bora.
Mert a szeretet
Nem fogy el soha.