Õ AZ ÉLET ÉS A FELTÁMADÁS
Bódás János
Nem vájtam sebeibe, mint Tamás,
nem mentem vele Emmaus felé. Nem
láttam Õt, mégis tudom, Õ az Élet,
tudom, hiszem, bár megvallom nem értem.
?Hiszékenység? ... szól, s mosolyog az ész
a tudomány csak legyint nagy fölénnyel.
S e ?babona?, e bosszantó ?sötétség?
engem eláraszt káprázatos fénnyel.
Megjártam én is a kétely homályát,
ismerem minden ?csalhatatlan? érvét,
mégis imádon Õt, kinek nevére
már húsz évszázad hajtotta meg térdét.
Lám a rügy játszva pattan ki az ágból,
kiscsirke-élet feltör tojás-kriptát,
mily játék volt a mennyei életnek
a sír szájáról ellökni a sziklát!
Tán gyermeki okoskodás ez ... Én sem
ezért hiszek ... de amiket vélem tett:
a halál félelmét elvette tõlem.
a kárhozat mély poklából kimentett,
s ó hányszor adott gyógyulást, vigaszt,
mit nem adhatott volna senki más,
új szívet, békét, gyõztes reménységet ...
Õ megadhatta, mert él, Õ az élet
és a Feltámadás!