ÖRÖK VIRÁGVASÁRNAP

Lukátsi Vilma:
ÖRÖK VIRÁGVASÁRNAP

Jövök, Uram! Most virágos ággal
ujjongva kiáltom: Hozsánna, hozsánna!
Megyek Veled nagy vágyakozással
Jeruzsálembe - vagy fel a Golgotára!
Halló fülekbe belekiáltom:
'Imhol jõ nékem az én Királyom!'

Jövök Uram, ma még diadalra,
virágdísszel fogad Jeruzsálem Téged,
s megyek Veled, ha majd leroskadva
kereszted alatt hull, hull a verejtéked,
halló fülekbe belekiáltom:
'Imhol jõ nékem az én Királyom!'

Jövök, Uram, nézd, mit hozok Eléd:
legázolt, széttépett, összetiport tavaszt,
üres szívet - de kitárul Feléd,
benne megváltásod új életet fakaszt:
halló fülekbe belekiáltom:
'Imhol jõ nékem az én Királyom!'

S jövök, Uram, ha egyszer hív szavad,
ha égi fényben, dicsõségben látlak,
s megnyílt kapun, tündöklõ ív alatt
testvéreim újra hozsánnát kiáltanak,
halló fülekbe én belezengem:
- Az én Királyom íme vár engem!

(forrás: Egy csipet só - Bp. 1990)