ÖSSZTÛZBEN

Guti Tünde

ÖSSZTÛZBEN

Sötét lelkek tébolyult vihara zúg, tombol a levegõben.
Tépi, cibálja a reményt.
Szívemet markolja a nyirkos szorongás.
A keresztbe kapaszkodva behunyom a szemem,
igazságos Istenemre várok.

A virágkelyhek összezárva tûrik a hûvös esõt,
a rét ziláltan hever körülöttem.

Letûnt korok múló fájdalmán
és az újabbak vajúdásán tûnõdve
riadtan menekülök Hozzád, Uram!

Az ellenség háborodott kacaja egyre halkul,
míg elcsendesül a homály.
Félelmem szorítása enged,
oltalmadat kiterjeszted rám,
és világosságodban gyõz a hit!

2010. ápr. 12. Guti Tünde