PÉTER APOSTOL HÚSVÉTJA

Jártam Veled Galileában,
Láttam a sok-sok, nagy csodát.
S követtelek, bár süllyedezve,
Örvénylõ hullámokon át.

S mikor szóltál: 'Szeretsz-e engem:'
Könnyektõl vérzett a szemem,
Úgy fogadkoztam, hogy szeretlek,
Én Uram és én Istenem!

Ott ujjongtam virágvasárnap
Királyi köntösöd megett,
Hallottam a 'hozsanna'-zengést,
Hallottam a 'feszitsdmeg'-et.

Gyötrõdtem a Gecsemánéban,
Virrasztva a bús holnapot -
S jaj, elszunnyadtam, mint a gyermek,
Amikor Júdás eladott.

Követtelek nagy eltökélve,
Hogy véremmel megváltalak,
S mielõtt a kakas szólt volna:
Háromszor megtagadtalak.

Kísértelek a Golgotára,
S mikor nagy lelked elhagyott,
Azt hittem az Isten Fiáról:
Csak ember õ is, csak halott.

S ma húsvét hajnalán a lelkem
Örök bizonyság forrja át:
Látom a sírt csodás-üresnek,
És hallom az Élet szavát.

És nincs már kétség a szívemben,
Hogy Jézus él, hogy nem halott!
És hirdetem, amíg csak élek:
Feltámadott! Feltámadott!