SZABADÍTÓ, BÍRÓ!

Jézus, szabadító
ki mennybõl földre jött,
testünkhöz hasonló
hústestbe öltözött.
Hogy szabaddá tegyen
itt, minden bûn-rabot,
kit egykor a Sátán,
édenben elrabolt.
A nagy szabadítás,
egykor már végbe ment,
midõn Gecsemánén,
Megváltónk térdepelt!
Mert a Sátán: rabok
váltsága díjaként,
követelte Jézus
vérét és életét!
És Jézus fizetett!
Vérével áldozott!
Hogy szabaddá tegyen,
itt minden bûn-rabot!
Bûn-rabok börtöne,
immáron nyitva áll,
s ez a nagy örömhír,
ma szájról – szájra száll.
És aki elhiszi,
már boldogan siet
Jézushoz, akitõl
nyerhet egy új szívet.
A nagy szabadítás,
immáron végbe ment,
Jézussal élhetünk
egykor, az égbe fent!

De Jézus, egy napon,
mint Bíró úgy jön el,
Bíróként: kivételt,
nem tesz Õ senkivel.
Könny, vagy esedezés,
Õt már nem hatja meg?
Harsány hangjától még
a föld is, megremeg.
A nagyszájú kevély,
ott majd remegni fog,
a tûztõl, mely Bíró
két szemében lobog.
Ott majd pirulni fog,
ki itt szégyentelen,
ítéletre várva
fázón, mezítelen.
És kinek a földön,
pénz, kincs volt mindene,
a nagy Bíró elõtt,
üres lesz két keze.
Milyen szánalmas lesz,
a sok elõkelõ,
mennyei életért,
késõn esdekelõ.
Istenkáromlónak
remeg keze, térde,
Bíró elé hullva,
bocsánatot kérve.
Ám ott már késõ lesz,
mea kulpa, bánat?
Kárhozat vár arra,
ki itt, rosszban fáradt.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. XI. 20.