SZOLGA VOLT, BÍRÓ LESZ!

Fiában az Isten,
a mennybõl földre jött,
mienkhez hasonló,
hústestbe öltözött.
Nevelõszülõknél
Názáretben lakott,
József mûhelyében,
segédként dolgozott.
Kemény munka alól
nem vonta ki magát,
Názáret több háza,
viselte kéznyomát.
Nem követelt hintót,
hogy ne gyalog járjon,
egyszer sem alhatott,
selymes puha ágyon.
Hányszor bizonyított,
mégsem hittek neki,
ördöggel cimborál
Õ, a názáreti.
Ezt úton, útfélen,
szemére vetették,
idõ elõtt: többször,
halálra keresték!
Sírjából kihívta
negyedik nap Lázárt,
mosta tanítványok
izzadt, poros lábát.
Ámulj embervilág,
dicsérd Õt, imában,
Isten szolgált téged,
emberi formában!
De Õ, nem csak szolgált,
kereszten halt éreted,
hogy szentek honába,
vihessen majd téged!

Megváltónk szolga volt,
de egykor Bíró lesz!
Hogyan sáfárkodtunk
mindenkit megkérdez.
Ítélõszékénél,
mindenki meg jelen,
Elõle: föld alá,
nem bújhat senki sem!
Ítéletre kerül
a jó, a gonosz tett,
ki hogyan viselte,
az élet-keresztet-.
A nagy Bíró elõtt,
részrehajlás nem lesz,
ott már bûnbánónak,
Bíró nem kegyelmez.
Minden ember kapott
kegyelmi éveket,
hogy megválaszthassa,
az örök lakhelyet.
Hallhatatlan lelkét,
két örök hon várja,
dönthet: kettõ közül,
melyik lesz hazája.
Jaj annak, ki rosszul
döntött életében,
üdvösség honába,
nem jut semmiképpen!
Míg élünk: boruljunk
hû Megváltónk elé,
kérjük: Õ vezessen,
dicsõ Atyánk elé!
Ítélet napjától,
akkor nem kell félnünk,
Jézus nem bíránk lesz,
hanem hû testvérünk!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. XII. 26.