SZÜRKE NAPSZÁMOS

Nem vagyok más, csak napszámos,
Isten népe között,
amióta – Szentlelkével –
szívembe költözött.
Isten csodás szeretete,
arra buzdít engem,
Róla tegyen bizonyságot
tollam, és a nyelvem.
Munkabérem átvétele,
egykor: mennyben lészen,
ha leáldoz életnapom,
a nyugati égen.
De amíg a szívem dobog,
írok és beszélek,
Atyám Nevét dicsõítse
próza, és az ének!
Énekekben és versekben,
Õ van középpontban,
Õt hirdetem rádióban
s néha a templomban.
Szürke napszámosa vagyok,
Õ alkalmaz engem,
mégis az a forró vágyam,
Õ szolgáljon bennem!
Én nem tudom: Atyám tudja,
ki fog hinni Benne,
segíti õt, mennybe jusson,
hallhatatlan lelke.
Hála, vár fent égi Gazdám,
vár az aranyváros,
kegyelem, ha mennybe juthat,
egy szürke napszámos.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. III. 24.