TÁBORTÛZ MELLETT

Zöld az erdõ, zöld a rét,
szép az élet, óh mi szép,
hegykoszorús vidéken,
fenyves erdõk tövében.

Fenyõillat leng körül,
kicsi szívem úgy örül.
Tábortûznek fényiben,
szemeimet fürdetem.

S úgy érzem, az ég alatt,
nincsen nálam boldogabb.
Boldog vagyok, mert szívem,
Jézus ölén ott pihen.

Kis fiú és kis leány,
szíved elõtt Jézus áll!
Ne várasd Õt hiába,
tárd ki szíved szavára!

Õ oszlat bút, felleget,
ha az, veszélyt rejteget.
Vér – rubintja hirdeti,
milyen drága vagy neki!

Érted is meghalt a fán,
kínok közt a Golgotán!
Add át néki szívedet,
s örök üdvöt ad neked!

Pecznyík Pál
1953.