TALÁN MÉG NEM KÉSÕ!

Súlyos idõk járnak, csonka hazánk felett,
ajkunkról panasz szál, hálaima helyett
az egek Urához: miért nem könyörül?
Egyre többen élnek keserûn egyedül.
Széthullott családok, szülõk és gyermekek,
csak tovább gyengítik e kicsiny nemzetet.
Sok családi fészek, rég romokban hever,
bántást, gyûlöletet, hordoz ma sok kebel.
Szánó szeretetnek, már alig van tere,
legtöbb szív önzéssel, becsvággyal van tele.
Mint hinta: pénzmammon körül forog minden,
s egyre hátrább szorul, Alkotónk az Isten!
Ha nem kell az Ige, jön helyébe a rossz!
Ijeszt, rombol, pusztít, lázít az õs Gonosz.
Élet forrásához, csak kevesen járnak,
halált rejtõ vizét, isszák a világnak.

Talán még nem késõ, bûnünk bevallani,
vád és panasz helyett, hálákat mondani.
Mennyei Atyánknak: ki minket úgy szeret,
hogy értünk Szent Fia, kereszten vérezett!
Próbaidõ csupán, e rövid földi lét,
kiderül bús egünk, ha próbánk véget ért.
Szomorúságunkat, szent öröm váltja fel,
nem lesz idõleges, de csodás, végtelen.
Atyánk közelében lesz örök lakhelyünk,
dicsõséges arcát láthatja két szemünk.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. III. 8.