TE GYÕZZ LE

Te gyõzz le
Te gyõzz le engem, éjszaka!
Sötéten úszó és laza
hullámaidba lépek.
Tünõdve benned görgetik
fakó szivüknek terheit
a hallgatag szegények

A foszladó világ felett
te változó és mégis egy,
szelíd, örök vigasz vagy;
elomlik minden kívüled,
mit lágy erõszakod kivet,
elomlik és kihamvad.

De élsz te, s égve hirdetik
hatalmad csillagképeid,
ez õsi, néma ábrák:
akár az elsõ angyalok,
belõled jöttem és vagyok,
ragadj magadba, járj át!

Feledd a hûtlenségemet,
legyõzhetetlen kényszerek
vezetnek vissza hozzád;
folyam légy, s rajta én a hab,
fogadd be tékozló fiad,
komor, sötét mennyország.