TERÍTSD ELÉBE!
Lukátsi Vilma
Lukátsi Vilma: TERÍTSD ELÉBE!
Pompázó kertek illata árad,
- hagyd magadon még felsõruhádat,
jöjj ki az útra velem!
Szél bujdokol a pálmafák között,
a város éled: fénybe öltözött.
Válaszúton van az értelem...
Zörren a zárja õsi tekercsnek,
ki hitte volna: el mégse vesztek
próféták szavai régen:
'Örvendj, örvendezz Sion leánya!'
Közeleg hozzád élted királya,
jön, jön az Úr nevében!
Paripák patkós zaja nem csattog,
vezénylõ szavak éle nem pattog,
- egy szamár kocog szépen.
Aki rajta ül, fény Abból árad,
- terítsd Elébe felsõruhádat!
Õ jön az Úr nevében!
(forrás: Egy csipet só - Bp.1990.)