URAM, TE MENJ ELÖL

A felkelõ nap elsõ sugara
az ébredõ földtekén hangtalan átsuhan.
Én is fölébredek és kérlek leborulva:
ma is elõttem menj, Uram!
Elõttem indulj, elõttem járj,
s ha gyenge voltom miatt lemaradok,
kérlek várj,
ne hagyj magamra Istenem,
taníts meg engem egyenes utadra.
A világ útja széles, de céltalan.
Járni azon könnyû, de oly hasztalan
és megtalálni e sok kusza út között
ösvényedet, - minek végén várnak igazi örömök -
e keskeny utat meglelni oly nehéz,
mert elvakít az ellen s elvész a józan ész.
Elvakítanak mulandó gyönyörök,
csábító szavak, illanó örömök.
Ezek lesnek rám egy hamis mosollyal,
egy dallamosan fülbedúdolt, doromboló szóval,
álarcos bállyal, kéjjel, kárörömmel
és lesnek rám nagytengernyi bûnnel.
Én szeretnék mégis utadon maradni,
szeretném a bûnt végleg elfeledni.
Ezért könyörgök újra térdemen:
Te menj elõttem ma is, Istenem!