ÚT

(Annak az õsz férfinak, P.J.-nek,
aki egyszer tüzet kért tõlem,
húszéves fiútól, a Hajós utca sarkán,
1976-ban. Megköszönte
és ott állt, mozdulatlan
parazsával világítva az éjben,
azután is, hogy az Operán túlról
visszanéztem.)



Közömbös adat, meddig jutunk
a keskeny ösvényen, a forrást
emlegetve, mit soha el nem érünk.

Alkonyattól parányi ékkõ világít,
de nem a lépteink vigyázza,
csak a kétségbeeséstõl ment meg.

Mint delejes testek, gurulunk aztán
visszafelé, ég iránt késve ránduló
szomjúhozással, végre ártatlanul.