VALAHOGY OLYAN EGYSZERÛ VOLT MINDEN

Valahogy olyan egyszerû volt minden.

Hosszú sétámon egyszer csak mellém
kanyarodott, elkísért, velem maradt.
Mikor megállított, lehajoltam,
tenyeremmel mertem
és soká kortyoltam belõle.

Kölcsönvett áldások.

Fogadd tõlem!
Kortyolj te is,
vagy moss kezet,
vagy fürödj meg.

Építsék Benned a holnapot
és adjanak Neked is békét!

Nézd, Neked adom.
Ajándékba.

Örökre!