VALLOMÁS
Juhász Zsófia
Te emelsz fel- magasba, fénybe
Te öltöztetsz- fehérbe, kékbe
Te takarod be- testemet
Lelkemet Te vidámítod
Könnyeimet el- felszárítod
nem akarod a vesztemet.
Ha félek- hát- Veled beszélek
Ha Te is szólsz- csak akkor élek
akkor születik meg a dalom
Csak Veled tudok hegyeket mászni
Remegõ hídon biztosan járni
Ó- názáreti irgalom.
Te töltöd meg üres tarisznyám
Poros utakon Te vezetsz tisztán
Hûvös forráshoz Te terelsz
Barna õzeket Te hozod elém
Apró virágot Te nyújtasz felém
Mindennap mondom: Te szeretsz!
Te gyújtasz kályhát hideg szobámba
Ernyõt tartasz az esõ hullásba,
Te szorítod meg- erõsen karom
Veled futok felfelé a hegyeknek
Veled indulok a rengetegnek
Veled ugrom át a kõfalon-
Ó- názáreti- biztos irgalom!