VÁRAKOZÁS

Kispál Csilla

Várakozás

Oly sokáig vártam e pillanatra
Én gyarló, a térdemen,
Hogy jókedved napja rám virradjon,
Mennyei Szerelem.
Oly sokáig hittem azt,
Hogy bölcs vagyok.
Közben elmémben épültek
Gonosz magaslatok
És nõttön-nõtt a szívemen
A vastag héj,
Benne áthatolhatatlanná vált
A sötét éj.
Hányszor sarjadtak benne
Tüskés szavak
Büszkeségem védelmére,
Hogy Téged bántsanak.
Ostoba gõg vert tanyát
A lelki gaz között
S türelmes, intõ, szép szavad
Makacs falakba ütközött.
Végül elhallgattál könnyek közt
És rám csend ereszkedett.
Némaságba burkolózott
A kemény Szeretet.
Sugárzó, szép arcod mozdulatlanul
Arra várt, hogy rest lelkem talán megindul.
Félelem s kétség jártak át
És szívem összetört.
A legerõsebb angyal használta
A legnagyobb pörölyt.
S a repedéseken át végre
Kihajtott az Ige parányi magja a fénybe.