ZARÁNDOK VAGYOK

Vándor vagyok, zarándok,
s amíg izzik bennem a zsarátnok,
míg pislákol a parázs,
tart életem,
e földi varázs.

Sok-sok állomás,
és mindegyik más.
Gyermekkorom vidám világa,
kamaszkorom szörnyû átka,
majd lettem egyszerre mátka
és feleség.
Aztán jött három csoda,
párom vetése:
gyermekeim születése.

Sikerek és kudarcok,
s míg élek, folytatom a harcot.
És reménykedem, hogy
az út végén, Uram, ott leszel,
és akkor ringatsz el,
amikor e földön
már nincs mit tennem,
mert mindent elvégeztem.
Akkor jössz el értem,
midõn kenyerem javát megettem,
és teljes élet áll mögöttem,
és jobbodon lehetek,
Atyád áldottai között,
s Te nem mondod,
hogy nincs hozzám közöd.

Bízom benne, hogy
könnyûvé teszed nekem a halált,
ami az út vége itt,
s az öröklét kezdete odaát.