ZSOLTÁR

Jean-Antoine de Baif (francia, 1532-1589):
ZSOLTÁR

A hegyek csúcsán kutató szememmel
föltekintettem: van-e még segítség?
Óh, segítséget csak az Úr, az ég s föld
Istene küldhet.

Õ ügyel rá, hogy soha lábad itten
meg ne csusszanjon. Soha õ nem alszik.
Õ ügyel rád és soha, míg a föld él,
nem fog aludni.

Éberen virraszt a vak éjszakában,
õrzi Izráelt. A nagy Isten, Õ nyújt
pajzsot és árnyat te föléd is; egyre
jobbodon áll õ.

Dél-verõ izzó ragyogása, kétes
fénye a holdnak neked ím nem árthat;
mind a veszélytõl Uram ím megõriz:
lelkedet óvja.

Amidõn bentrõl kifelé felindulsz,
amidõn kintrõl befelé törekszel:
véd ezentúl és megelõz akárhol
mindig az Isten.

(Illyés Gyula fordítása)