Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

ÁBRAHÁM HITÉNEK ÚTJA

"...kiment, nem tudva hová megy" (Zsid 11,8).

Az Ószövetségben az Istenhez való személyes viszony az elkülönülésben vált láthatóvá. Ez jut kifejezésre Ábrahám életében, aki elkülönült hazájától, törzsétõl és rokonságától. Ma ez inkább értelmi és erkölcsi elkülönülés azoktól, akik nekünk a legkedvesebbek, de nincsenek személyes kapcsolatban Istennel. Jézus Krisztus is nyomatékosan hangsúlyozta ezt (Lk 14,26).

A hit soha nem tudja, hova vezetik, mégis szereti és ismeri azt, aki vezeti. Ez nem okosságunk és értelmünk szerinti élet, hanem hitbõl való élet, az az élet, amely ismeri Õt, aki elrendeli, hogy "menj". A hit egy személy ismeretében gyökerezik. - De sokszor a legnagyobb csapdák egyike az az elképzelés, hogy Isten egészen biztosan sikerre vezet.

A hitbõl való élet végsõ lépcsõfoka a jellemmé érlelõdés. A jellem sok átmeneti formálódáson megy át. Amikor imádkozunk, úgy érezzük, hogy körülvesz Isten áldása és közben formálódunk. Aztán visszatérünk hétköznapi tennivalóinkhoz és a dicsõség eltûnik. A hitbõl élõ ember nem szárnyra kapva emelkedik a magasba, hanem jár és nem fárad el. Itt már nem a megszentelõdésrõl, hanem valami végtelenül magasabb hitrõl van szó, amelyet megmértek és kipróbáltak és amely valódinak bizonyult. Ábrahám nem a megszentelõdés, hanem a hitbõl való élet mintaképe: a kipróbált hit a valóság Istenére épül. "Ábrahám hitt Istennek" (Gal 3,6).

A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió
1066 Budapest, Ó utca 16.
Tel.: 06-1-311-5860 / Fax.: 06-1-275-0197
E-mail: rendeles@evangeliumikiado.hu