Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

A tanítvány elköltözése

Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Majd térdre esve hangosan így kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bûnt!
(Cselekedetek 7, 59-60)

István, a félelmet nem ismerõ bizonyságtevõ, halálával pecsételte meg szavai igazságát, melyekkel a fõtanács elé állt. Õ volt az elsõ, aki elnyerte a mártírkoszorút. Halála nem gyalázatos vég, hanem diadalmas hazamenetel volt. Mint Mestere igazi tanítványa halt meg. És ahogyan Jézus Atyja kezébe tette lelkét, úgy tette le azt István Jézus kezébe. Nem ragadták el tõle az életet, hanem készségesen õ maga adta azt oda. Nem állandó ellenszegülés közben hurcolta ki õt az ellenség a városból; engedelmesen, mint bárány hagyta magát vezetni. Királyi szabadságban helyezi lelkét a Megváltó kezébe, mint ahogyan naponként is neki ajánlotta azt. Nem az ellenség kényszerítette térdre, hanem egy belsõ kényszer alatt hajolt meg, hogy elmondhassa utolsó imádságát ellenségeiért. Amit Jézus a kereszten legelõször kért, azt István utoljára kéri. A Megváltó utolsó kívánságát viszont (vedd magadhoz lelkemet), õ, a megváltott, elõször mondja. Jézus a másokért való imádkozással kezdte és utoljára imádkozott önmagáért, István elõször a saját lelkéért könyörög és a végén másokért. Csodálkozunk-e, ha az Ige ezt írja: „És amikor ezt mondotta, elaludt"? Különös meghatározás ez egy halálra kövezett ember haláláról. Ebben is követte Mesterét: nem vitt át az örökkévalóságba keserûséget kínzói iránt. Szerette ellenségeit és könyörgött Istenhez, hogy ne rója fel ezt bûnül nekik. Az alapszöveg szerint: „Ne engedd, hogy ellenük álljon" ez a bûn, mert akkor kõtorlaszként megakadályozza Istenhez való jutásukat. De ne vesszenek el! A mennyet kívánja nekik, ahová õ maga is tartozik. Lehet, hogy feltámadt benne valami sötét harag, amikor olyan kíméletlenül rárohantak a kövekkel, ezért kiált fel hangosan és esik térdre, hogy ezt a feltámadó haragot legyõzze.

A harag tövise ellen a legjobb orvosság: könyörögni azokért, akik azt a szívedbe döfik. Ha imádkozol azokért, akik bántanak és megsértenek, mennyei békesség tölti be lelkedet. A keserûséget csak a szeretet gyõzi le. Ne vigy át gyûlölködõ érzést másnapra, ne menjen le a nap a haragodon. Még kevésbé vidd az örökkévalóságba! Gyõzzön a szeretet, hogy ott lehess, ahol nincs helye a sötét gyûlöletnek, csak a szeretetnek és a magasztalásnak.

A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió
1066 Budapest, Ó utca 16.
Tel.: 06-1-311-5860 / Fax.: 06-1-275-0197
E-mail: rendeles@evangeliumikiado.hu