SZEMBESÜLÉS A LYME-KÓRRAL
Szerzõ: Guti Tünde
Szembesülés a Lyme-kórral
Napsütéses, kora nyári napra ébredtünk. Igazi kiránduló idõ!
Erre jó a szombat, nosza, menjünk valamerre!
Rövid tanakodás után eldöntöttük, hogy Gödöllõ az úti cél,
bejárjuk a csodálatos, arborétumszerû birtokot és megnézzük
Sissy gyönyörû kastélyát. Jókedvûen indultunk, nem volt túl
meleg. Focilabdát is vittünk, jól jön az egy sportos családban!
Néhány órát töltöttünk ezen a mesébe illõ helyen, majd egy
röpke focizás után gazdag élményekkel indultunk haza.
Itthon ment minden tovább a megszokott kerékvágásban.
Egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy erõsen viszket a
csípõm. Nem nagyon törõdtem vele, de amikor már fájt is, az
arra ösztönzött, hogy meg kellene nézni, mi van ott! Mivel nem
láttam hátra, Béla és egy tükör segítségével megállapítottam,
hogy egy féltenyérnyi piros folt látszik. Este volt már, ezért
megbeszéltük, hogy másnap megmutatom az orvosnak. Igen ám,
de akkorra duplájára terebélyesedett a folt, s ijesztõen változott
a színében a sötétebb és a világosabb árnyalat. Ráadásul a házi
orvosunk késõ délután rendelt, így továbbra is az izgatottság és
a fájdalmak közt telt az idõ.
Nem tudom, miért, de a rendelés vége felé került rám a sor.
A doktornõnk ránézett a csípõmre és elkomorodott arccal mondta:
LYME -KÓR! Egyértelmûen látszik a férfitenyér nagyságú,
kokárda sávozású piros folt. Kellõen megijesztett, sürgõsséggel
küldött azért a gyógyszerért, ami akkor nyújt védelmet, ha a
kullancscsípés után 11 napon belül kezdik adagolni. Lázasan
próbáltam visszaemlékezni, s egyértelmûvé vált, hogy Gödöllõn
találkoztam a fertõzött kullanccsal. Érdekes, hogy a kirándulás
után pont 11 nappal kerültem orvoshoz…
Mivel régebben olvastam Makra Ágnes: Kullancscsípéstõl a
maláriáig c. könyvét, eléggé megrémültem a ténytõl! Rohantunk
férjemmel az ügyeletes gyógyszertárba, ahol a patikus átnyújtva
a gyógyszert figyelmeztetett, hogy haladéktalanul kezdjem el
szedni!
Úgy éreztem, mintha nem is velem történne mindez. Tisztában
voltam a lehetséges következményekkel: agyhártyagyulladás és
fokozatos bénulásos állapot. Este került az álom. Nem nagyon
mertünk egymáshoz szólni, Bélával együtt próbáltuk az Úr elé
borítani kétségbeesett gondolatainkat. Szinte bénító volt a jövõm
felõli aggódás!
Másnap felhívtam édesanyámat, testvéreimet és a gyülis ima
riadóláncot. Jó volt tudni, hogy sokan imádkoznak értem!
Csak az Úrban bízhattam, annak ellenére, hogy szedtem az
orvosságot, mivel annyira a határon volt a kezelés kezdete. A
félelem árnyékolta be mindennapjaimat, mi lesz a családommal,
férjemmel, négy gyermekünkkel. Közben ijesztõ jelenségeket
tapasztaltam. Mintha az ujjaimból kiment volna az erõ.
Egyszerûen kiestek a kezembõl a tárgyak. Legyen az bármi,
amit megfogtam, észrevétlenül elejtettem. Nagyon megijedtem,
hogy elkezdõdött az idegrendszeri leépülés! Úgy éreztem,
hogy versenyt futok az idõvel, hiszen a 11. napon kezdtem
el szedni a folyamat visszafordítását szolgáló medicinát.
TUDTAM, HOGY CSAK AZ ÚR SEGÍTHET RAJTAM, a
tabletta az csak „gyógyászati segédeszköz”. A rettenetes
betegség bennem van és csak Isten veheti ki belõlem!
Könyörögtem, fohászkodtam, és ezt tették nagyon drága
testvéreim is.
Feszítõ szorongásban teltek a hetek. A bizonytalanság
bénító súlyként akart összemorzsolni. Csak a hit és a remény
tartotta bennem a lelket: az az Úr, akiben hiszek, olyan Isten,
aki mindenható hatalmánál fogva bármit megtehet! Az Õ
kezében tudtam az életem.
Hosszú, nyomasztó idõszak telt el, amikor felfedeztem,
hogy nincs fájdalom, nincs körkörös, piros folt, nincsenek
potyogó konyhaeszközök. Vajon meggyógyultam?
Próbáltam ráállni és elhinni, hogy mennyei Atyám cselekedett.
Ha ismerõsök kérdeztek hogylétem felõl, azt válaszoltam,
már jól vagyok! Dicsõség az Úrnak!
Az idõ múlásával egyre biztosabb voltam benne, hogy
TUDOM, KINEK HITTEM! Isten az Úr, aki a hajszálon
múló életeket is meg tudja menteni! Õ az én gyógyítóm,
Õ az én megtartóm és szabadítóm!
Körülbelül 8 év távlatában is ezt vallom: az Úr az Isten!
Jézus Krisztus él, aki az út az Atyához. Csak benne lehet
reménységünk!
Guti Tünde
2009. július
Napsütéses, kora nyári napra ébredtünk. Igazi kiránduló idõ!
Erre jó a szombat, nosza, menjünk valamerre!
Rövid tanakodás után eldöntöttük, hogy Gödöllõ az úti cél,
bejárjuk a csodálatos, arborétumszerû birtokot és megnézzük
Sissy gyönyörû kastélyát. Jókedvûen indultunk, nem volt túl
meleg. Focilabdát is vittünk, jól jön az egy sportos családban!
Néhány órát töltöttünk ezen a mesébe illõ helyen, majd egy
röpke focizás után gazdag élményekkel indultunk haza.
Itthon ment minden tovább a megszokott kerékvágásban.
Egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy erõsen viszket a
csípõm. Nem nagyon törõdtem vele, de amikor már fájt is, az
arra ösztönzött, hogy meg kellene nézni, mi van ott! Mivel nem
láttam hátra, Béla és egy tükör segítségével megállapítottam,
hogy egy féltenyérnyi piros folt látszik. Este volt már, ezért
megbeszéltük, hogy másnap megmutatom az orvosnak. Igen ám,
de akkorra duplájára terebélyesedett a folt, s ijesztõen változott
a színében a sötétebb és a világosabb árnyalat. Ráadásul a házi
orvosunk késõ délután rendelt, így továbbra is az izgatottság és
a fájdalmak közt telt az idõ.
Nem tudom, miért, de a rendelés vége felé került rám a sor.
A doktornõnk ránézett a csípõmre és elkomorodott arccal mondta:
LYME -KÓR! Egyértelmûen látszik a férfitenyér nagyságú,
kokárda sávozású piros folt. Kellõen megijesztett, sürgõsséggel
küldött azért a gyógyszerért, ami akkor nyújt védelmet, ha a
kullancscsípés után 11 napon belül kezdik adagolni. Lázasan
próbáltam visszaemlékezni, s egyértelmûvé vált, hogy Gödöllõn
találkoztam a fertõzött kullanccsal. Érdekes, hogy a kirándulás
után pont 11 nappal kerültem orvoshoz…
Mivel régebben olvastam Makra Ágnes: Kullancscsípéstõl a
maláriáig c. könyvét, eléggé megrémültem a ténytõl! Rohantunk
férjemmel az ügyeletes gyógyszertárba, ahol a patikus átnyújtva
a gyógyszert figyelmeztetett, hogy haladéktalanul kezdjem el
szedni!
Úgy éreztem, mintha nem is velem történne mindez. Tisztában
voltam a lehetséges következményekkel: agyhártyagyulladás és
fokozatos bénulásos állapot. Este került az álom. Nem nagyon
mertünk egymáshoz szólni, Bélával együtt próbáltuk az Úr elé
borítani kétségbeesett gondolatainkat. Szinte bénító volt a jövõm
felõli aggódás!
Másnap felhívtam édesanyámat, testvéreimet és a gyülis ima
riadóláncot. Jó volt tudni, hogy sokan imádkoznak értem!
Csak az Úrban bízhattam, annak ellenére, hogy szedtem az
orvosságot, mivel annyira a határon volt a kezelés kezdete. A
félelem árnyékolta be mindennapjaimat, mi lesz a családommal,
férjemmel, négy gyermekünkkel. Közben ijesztõ jelenségeket
tapasztaltam. Mintha az ujjaimból kiment volna az erõ.
Egyszerûen kiestek a kezembõl a tárgyak. Legyen az bármi,
amit megfogtam, észrevétlenül elejtettem. Nagyon megijedtem,
hogy elkezdõdött az idegrendszeri leépülés! Úgy éreztem,
hogy versenyt futok az idõvel, hiszen a 11. napon kezdtem
el szedni a folyamat visszafordítását szolgáló medicinát.
TUDTAM, HOGY CSAK AZ ÚR SEGÍTHET RAJTAM, a
tabletta az csak „gyógyászati segédeszköz”. A rettenetes
betegség bennem van és csak Isten veheti ki belõlem!
Könyörögtem, fohászkodtam, és ezt tették nagyon drága
testvéreim is.
Feszítõ szorongásban teltek a hetek. A bizonytalanság
bénító súlyként akart összemorzsolni. Csak a hit és a remény
tartotta bennem a lelket: az az Úr, akiben hiszek, olyan Isten,
aki mindenható hatalmánál fogva bármit megtehet! Az Õ
kezében tudtam az életem.
Hosszú, nyomasztó idõszak telt el, amikor felfedeztem,
hogy nincs fájdalom, nincs körkörös, piros folt, nincsenek
potyogó konyhaeszközök. Vajon meggyógyultam?
Próbáltam ráállni és elhinni, hogy mennyei Atyám cselekedett.
Ha ismerõsök kérdeztek hogylétem felõl, azt válaszoltam,
már jól vagyok! Dicsõség az Úrnak!
Az idõ múlásával egyre biztosabb voltam benne, hogy
TUDOM, KINEK HITTEM! Isten az Úr, aki a hajszálon
múló életeket is meg tudja menteni! Õ az én gyógyítóm,
Õ az én megtartóm és szabadítóm!
Körülbelül 8 év távlatában is ezt vallom: az Úr az Isten!
Jézus Krisztus él, aki az út az Atyához. Csak benne lehet
reménységünk!
Guti Tünde
2009. július
Kedvenc fórumom:
Zenedoboz:
Kimelt linkek
A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor