KINCSEIMET OSZTOM

KINCSEIMET OSZTOM



Régen elindultam már.

Megyek elõre hosszú vándorutamon,

és ha koldusokkal találkozom,

mélyen belenyúlok tarisznyámba,

és kincseimet mindet szétosztom.



Nem nézek jobbra vagy balra,

csak mindig elõre, a várva várt cél felé,

s ha néha göröngy keveredik lábam elé,

békésen átlépem és mosolygok a virágokra.



Lépteim elõtt édes illat, lágy fuvallat,

s bár hátam mögött aggasztó, sötét suttogás,

nem engedem, hogy elvegyék értékeim!



Tele tarisznyával indultam el.

Minél többet osztok szét a rászorulóknak,

nem értem, de annál több lesz benne újra:

mennyei igazságok, szeretet és öröm.



Mindenem, amim van, az Úrtól kaptam.

Amíg tovább adom a nincsteleneknek,

soha nem fogy el és elég lesz utam végéig.

Ott pedig Jézus vár rám,

Aki örökre megosztja velem otthonát.



2010. június 18. Guti Tünde