Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

ISTEN NEM HAGY EL SOHA

"Mert Õ mondta; nem hagylak el, sem el nem távozom tõled" (Zsid 13,5).

Milyen irányba folynak a gondolataim? Arrafelé, amit Isten mond, vagy afelé, amitõl félek? Megtanultam-e, hogy ne csak utána szajkózzam, amit Isten mond, hanem csak akkor mondjak valamit, ha már meghallottam kijelentését? "Õ mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tõled, úgyhogy bízvást mondjuk: az Úr az én segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem!"

"Semmiképpen el nem hagylak" - minden bûnöm, önzésem, nyakasságom és engedetlenségem ellenére sem! Megmondhatta-e már nekem Isten: "Nem hagylak el?" Ha meghallottam már Istennek ezt a biztatását, hadd figyeljek fel rá újra!

"Sem el nem távozom tõled." Semmiképpen sem! Sokszor nem a nyomorúságban jutok erre a gondolatra, hogy Isten cserben hagy, hanem a lélekölõ munka közben. Nem kell nagy teljesítményeket véghezvinnünk, nincsenek látomások, nem történik semmi csodálatos, nap mint nap csak a szürke hétköznapi munka! Ilyenkor is meghallom-e Isten biztatását?

Azt gondoljuk, hogy Isten valami rendkívülit készül tenni velünk, hogy valami kimagasló feladatra készít elõ és szerel fel; de amint növekedünk a kegyelemben, látjuk, hogy Isten itt és most ebben a percben dicsõíti meg magát. Ha Isten biztatása a hátvédünk, csodálatos erõt nyerünk és megtanulunk énekelni a hétköznap egyhangú ösvényein.

A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió
1066 Budapest, Ó utca 16.
Tel.: 06-1-311-5860 / Fax.: 06-1-275-0197
E-mail: rendeles@evangeliumikiado.hu