Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

A TERMÉSZETI EMBER ELHÍVÁSA

"De amikor az Istennek tetszett..., hogy kijelentse az Õ Fiát énbennem..." (Gal 1,15-16).

Isten hívása nem valamilyen különleges szolgálatra szól. Lehet, hogy én így értelmezem, mert Isten természetével kapcsolatba jutva kialakult bennem, hogy mit szeretnék tenni Õérte. Isten hívása alapvetõen az Õ természetét fejezi ki, az én szolgálatom pedig abból adódik, ami beleillik az én természetembe. A természetes élet elhívását Pál apostol így fejezi ki: "Amikor az Istennek tetszett, hogy kijelentse az Õ Fiát énbennem, hogy hirdethessem Õt (azaz szentség által kifejezésre juttassam) a pogányok között...".

A szolgálat a mindenestül odaszánt élet túláradása; de erre nincs külön elhivatás. A szolgálat az a kicsiny, tõlem telhetõ rész: Isten természetével való azonosulásom visszhangja. A szolgálat életemnek természetes része. Isten kapcsolatba hoz önmagával, ezáltal megértem hívását és iránta való tiszta szeretetbõl megteszem, amit tehetek, de az nekem kerül valamibe. A szolgálat nem más, mint önkéntes szeretetajándéka az olyan lénynek, aki meghallotta Isten hívását. A szolgálat abban formálódik ki, ami a természetembe beleilleszthetõ: Isten hívása az Õ természetének kifejezõje, ennélfogva amikor én elnyerem az Õ természetét és meghallom hívását, akkor az isteni természet hangja csendül ki mindkettõbõl és ez a kettõ együttmunkálkodik. Isten Fia kijelenti magát bennem, és én - odaszánva magam neki - szolgálom Õt az élet hétköznapjaiban.

A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió
1066 Budapest, Ó utca 16.
Tel.: 06-1-311-5860 / Fax.: 06-1-275-0197
E-mail: rendeles@evangeliumikiado.hu